Peter Schiff beszédének a második részét a “read more” link alatt találod meg

[És végül] a buborék felrobbant. A NASDAQ 80%-ot veszített az értekéből és számos dot.com (internet) vállalat100%-ot veszített az értékékből. Nos, én ezt előre megjósoltam. Sőt, 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben már azt jósoltam az ügyfeleimnek hogy a NASDAQ nyolcvan vagy kilencven százalékot fog veszíteni a névértékéből. Az emberek ekkor még azt hitték hogy ez lehetetlen. Azt hitték hogy a kormány ezt mindenképpen megakadályozná. Nos, mégiscsak megtörtént.

Sokan manapság ugyan így gondolkodnak az ingatlan piacról amikor azt mondom nekik hogy az ingatlan árak 50-80 százalékkal fognak lesüllyedni. Nem tudják elképzelni hogy ez megtörténhet vagy hogy a kormány engedné hogy ez megtörténjen. Pedig a tőzsdével megtörtént, és az ingatlan-piaccal is meg fog történni mert nagyon kicsi közöttük a különbség.

No tehát, a technológiai buborék kipukkanása egybeesett Bush megválasztásával 2001-ben. A buborék még Clinton alatt képződött, de jóformán pont akkor pukkant ki amikor Bush átvette az elnökséget.

Természetesen sokan próbálják megmagyarázni a különböző üzleti ciklusokat de ellentétben azzal amit az emberek azt hisznek, a buborék az igazi probléma és a kipukkanás a megoldás. A piac felfelé való száguldása olyan, mint egy mesterséges berúgás. Ha belőjük magunkat heroinnal nagyon jól fogjuk érezni magunkat (legalábbis ezt mondták nekem). De ez egy mesterséges jólét. Ha meg akarunk gyógyulni akkor el kell mennünk egy elvonókúrára és át kell élnünk az elvonásos tüneteket amik nagyon kellemetlenek (ezt is másoktól hallottam). De viszont ez szükséges ahhoz hogy a méreganyagokat eltávolítsuk a szervezetünkből. Ugyanez történik egy üzleti ciklusban is ha a központi bank hasonló hibákat követ el mint amit a 1920-as években követett el. Ha a pénzügyi politika révén túl magas az infláció, akkor hitelezési buborékok jönnek létre és ezek “helytelen befektetésekhez” vezetnek és ezeket a befektetéseket ki kell tisztítani a rendszerből mielőtt a gazdaság egyensúlyba tud jönni.

Pont ez történt az internetes buborékkal is. Tegyük fel hogy van egy kisebb éttermem és hogy egy cirkusz látogatja meg a varost ahol lakom. Hirtelen sokkal nagyobb igény van a szolgáltatásaimra, és én ezt félreértem. Félreértem hogy a szükséglet honnan származik és ezért elkezdek terjeszkedni. Pincéreket veszek föl és hozzáépítek az éttermemhez mert azt hiszem hogy növekedett a kereslet. De hirtelen a cirkusz továbbáll és az én “hamis befektetéseim” is a napfényre kerülnek. És mit kell csinálnom? El kell bocsájtanom egy pár embert, ki kell bérelnem az extra helységet – egy gazdasági hanyatláson kell átmennem. De erre szükség van, mivel ez a gyógyszer. A probléma az volt hogy félreértem a jeleket és rossz (“hamis”) befektetéséket csináltam a gazdaságom fellendülése alatt.

Ugyanez történt a 1990-es években is. Sok hamis gazdasági jelből kifolyólag sok rossz befektetés történt. Sok technológiai és internetes cég jött létre külső befektetések réven, és ezek a cégek sok pénzt pocsékoltak. De mivel valódi kereslet nem volt ezért nyereséget sem tudtak a cégek termelni. Nagy cégek is finanszírozták ezeket a vállatokat pedig csak rászedés, csalás volt az egész. És amikor a cégek elkezdtek csődbe menni, amikor a rossz befektetések nyilvánosságra kerültek. Ekkor egy gazdasági visszaesésnek kellet volna bekövetkeznie. És ennek a visszaesésnek 2002-be nagyon súlyosnak kellet volna lennie. Arányosan, meg kellet volna felelnie a buborék előtti szintekkel amik a 90-es években voltak.

De George Bush nem akarta hogy ez az ö elnöksége alatt történjen meg. Azt akarta hogy újra megválasszák. És Alan Greenspan, aki addigra már rég elhagyta Ayn Rand 70-es évek elméleteit, és aki ekkorra már nagyon aktív volt a politikában, azt akarta hogy a haverját újra megválasszák elnöknek. Tehát mit csináltak? Amerika történetének a legfelelőtlenebb adóengedményt kombináltak a legfelelőtlenebb kiadásra alapuló gazdasági politikával.

Tudják, Barry a hetvenes évek problémáiról beszélt nekünk. A hetvenes évek problémái a hatvanas évekből származnak. A hatvanas években a Lyndon Johnson elnök “fegyverek-és-vaj” adminisztrációja egyszerre háborúzót Vietnamba, embert küldött fel a holdra és hadjáratot indított a szegénység ellen. És ezt az egészet költségvetési hiányból [deficit-böl] finanszírozta. Ez abba végződött hogy az arany-szabványt el kellet hagynunk a hetvenes évek elején. A hatvanas évekből származó inflációra alapuló pénzügyi politikából és az óriási állami költséghiányból kifolyólag az olaj ára a tízszeresére nőt, a Dollár értéke kétharmadát elveszítette és egy uncia arany ára 35 Dollárról 850 Dollárra ugrott. A hetvenes évek problémainak az okai a hatvanas években találhatók.

Amit George Bush és Alan Greenspan alatt láttunk az sokkal rosszabb mint ami Lyndon Johnson és William McKinley Martin alatt volt a hatvanas években. Természetesen, a hetvenes években Amerika sokkal stabilabb gazdasági lábakon állt mint a világ leggazdagabb kölcsönző és termelő országa. A mai vacak gazdasági pozícióból kifolyólag az amit a következő tíz évben fogunk tapasztalni, sokkal rosszabb lesz bárminél amit a hetvenes években éltünk át.

Tehát, egy igazi visszaesés mint aminek be kellet volna következnie, nem volt 1982-ben. Gyakorlatilag csak két negyedévben volt negatív növekedés. De ezalatt a recesszió alatt például rekord magas volt az autók és ingatlanok vásárlási szintje. Ez pedig nem egy gazdasági hanyatlásra vall mivel egy recesszióban ezeknek a dolgoknak a vétele állatában csökkenni szokott. Egy másik érdekes tény az hogy a recesszió végen a felhasználok jobban el voltak adósodva mint a hanyatlás előtt. Ennek sincsen semmi értelme hiszen egy hanyatlásban az emberek épphogy azon törekednek hogy az adósságaikat, amiket a buborék alatt vettek föl, kifizessék. Ezalatt a hanyatlás alatt tehát meg jobban eladósodtunk.

Hogy történhetett meg mindez? Ez a felelőtlen gazdasági és pénzügyi politika a világtörténelem legnagyobb fogyasztási dáridóját indította be. Az amerikai fogyasztásból kifolyólag – ami már a GDP-nek a 70%-át is meghaladta – nem volt igazán egy recesszió. De ez a politika csak eltolta a recessziót egy későbbi időpontra, George Bush újraválasztása után. Nem érdekelte őket hogy egy meg nagyobb katasztrófát hoztak ezáltal létre, mert addigra már valaki más lesz az elnök.

Ámbár az ipari ágak visszaestek, a felhasználók a gazdasági hanyatlás alatt meg jobban eladósodtak és ezáltal előre tudták hajtani a recessziót ami talán 2007-ben fog elkezdődni. De ekkorra már sokkal nehezebb lesz a recesszió az elmúlt hét év felhalmozott adósságából kifolyólag.

Jelenleg kereskedési deficitünk havi 65 milliárd Dollar. Ez évente több mint 850 milliárd kölcsönt jelent. És mire fordítjuk ezeket a kölcsönöket? Nem arra amit száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Azért veszünk fel kölcsönt hogy importált fogyasztási cikkeket vásároljunk amik nem termelnek semmit és az értékük is csak csökken. De vannak akik élelmiszerre vagy benzinre vesznek fel kölcsönt vagy nyaralásra vagy a konyha felújítására.

Mindezeket a cuccokat egyszer majd ki kell fizetni. Az amerikai felhasználók el vannak halmozva adósságokkal. És önök tudják hogy ezek milyen fajta adósságok. Tudják hogy menyien tudtak vagyontárgyakhoz jutni azáltal hogy az ingatlanuk érteke fölment. Tudják a dinamika emögött a perverz szituáció között az volt hogy míg az amerikaiak külföldön költöttek a pénzüket olyan dolgokra amiket mar nem tudtak saját maguk termelni, addig a külföldiek szépen gyűjtöttek a “tartozok-neked-cetlinket”. Mivel nem voltak olyan termékek amiket mi csináltunk és amit a kínaiak vagy a japánok akartak volna, ezert a nyakukon maradt a sok papír pénz. És a központi bankjaik meg csak vásárolták a Dollárt. És mit csináltak a sok Dollárral? Amerikai kincstárjegyek és jelzálog-alapú biztonsági papírokat vásároltak. Ezáltal a kamatlábakat alacsonyan tartották.

Pedig Amerikának nem alacsony kamatlábaknak kell. Már évek óta alig takarítunk meg valamit. A kamat a pénz kerset-kinálata, tehát ha alacsony a megtakarításunk akkor mindenki kölcsönt vesz fel. Ezért a kamatnak magasnak kéne lennie. És miért nem volt magas a kamat? Mert az egész világ az ö megspórolt pénzükből adott nekünk kölcsön. De mivel a pénz csak visszatalált Amerikába, és csak megvették a kincstárjegyek és a jelzálog-alapú biztonsági papírokat, ezért az ingatlan tulajdonok ára mégiscsak emelkedett. És minél magasabb volt az ingatlanoknak az értéke, annál több kölcsönt tudtak az amerikaiak felvenni a házaikra, és annál több importált termékeket tudtunk venni, és annál több küldtünk külföldre. És ez a folyamat állandósította magát.

És mostanra Kínának több mint egy trillió dollárnyi Amerikai devizatartalékja van. És ez csak Kína.